Barsi Dénes (életrajz)
1905. július 7-én született Jókán. Tanítói oklevele megszerzése
után falusi tanítóként különböző újságokban kezdett irogatni, majd
1935-ben Szabó Pállal és Sinka Istvánnal megindították a Kelet Népe
c. folyóiratot. Első két regénye 1941-ben jelent meg, 1943-ban
pedig filmforgatókönyvet írt És a vakok is látnak címmel. A háború
előtti szokatlan hangvételű és tartalmú filmet Jenei Imre rendezte.
A háború alatt és után a fővárosban élt. A személyi kultusz idején
bebörtönözték, és írása csak 1957-től jelenhetett meg újra.
1960-ban családjával az akkor még Sztálinvárosba költözött, és
viszonylag korán bekövetkezett haláláig (1968.jan.5.) itt élt. Ezek
alatt az évek alatt sorba születtek regényei, melyek nagy részének
szereplőit, helyszíneit már a város "ihlette": Sorsváltás, 1963,
Parázs a hamuban, 1968, stb.
Novellái országos irodalmi folyóiratokban jelentek meg: Kortárs,
Jelenkor, Alföld.
1962-ben József Attila díjat kapott.
A Barsi Dénes Baráti Kör kezdeményezésére 1990-ben szobrot
állítottak az írónak. A bronz mellszobor Fodor Sándor Dújv-ban élő
szobrászművész alkotása, és a Munkásművelődési Központ előtt kapott
helyet.